5 éve élünk együtt Krisztiánnal. Ugyan vannak anyagi gondjaink, mint mindenki másnak, de mégis szeretnénk egy "saját" kis családot, egy babát. Sokáig nem terveztük, és mégis fél éves kapcsolat után, pozitív lett a terhesség tesztem....aztán egyszer csak a 40.-ik napra megjött......
Akkor még nem tudtam miért, és kicsit el is voltam keseredve, de fél éve voltunk együtt, valóban korainak tűnt a dolog.Aztán teltek múltak az évek...semmi, hiába próbálkoztunk.
Ma már tudom miért, és igazán el vagyok keseredve, igazán aggódom és igazán félek!
Egyik este együttlét után elkezdtem görcsölni, aminek igazából nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert amúgy is úgy éreztem, mintha medencegyulladásom lenne. Aztán egész éjjel alig bírtam megfordulni, vagy akár csak a mozgás is nagyon fájt.Úgy éreztem kiesik a méhem a helyéről.
Másnap reggel, ez egy vasárnapi nap volt, a szokásos kis dolgaimmal kezdtem a napot.....:
- beindítottam a mosógépet
- elkezdtem rendet rakni, takarítani...
De csak nem múlt a fájdalom, görcs. A sógornőm vitt be az ügyeletre, addig a páromék itthon tevékenykedtek.Senki se gondolta hogy bármi komolyabb lehet.
Na az ügyeletről annyit, hogy egy kalap fost nem ér...Megvizsgált a doktornő, mikor megnyomta a hasam sírva fakadtam, úgy gondolta vakbelem van.....bár megmondom őszintén nem ott fájt, ahol a vakbélnek kell fájnia.....
Na mindegy, beküldött Pestre a kórházba a sebészetre....Csak 4,5 órát voltunk ott...Vettek vért, elküldtek UH-ra, röntgenre és nőgyógyászhoz......Semmit nem találtak, a nőgyógyász talált egy cisztát, ami nem szívódik fel, de ő azt mondta kapok antibiotikumot, és nem tartja fontosnak, hogy befeküdjek...Meg is nyugodtam, mentünk vissza a leleteimmel a sebészetre.
(hozzáteszem, már jó dél lehetett, aznap még nem ittam, nem ettem és iszonyatosan ittam volna egy kv-t)
A sebészeten mindenki kivolt kellve magából, hogy miért nem fogadtam el a kórházi ellátást, miért nem fekszem be, mert ők is ezt fogják tanácsolni!!! A poén, hogy előtte nap estétől aznap délig igazából csak a fájdalom volt jel, nem történt velem semmi, de nem akartak a cuccaimért hazaengedni:))) Azt mondta a sebész, hogy adnak hálóinget, meg még senki nem halt éhen a kórházba....Nagy nehezen elfogadtam a kórházi ellátást.....
Na-na...mondanom sem kell, hogy majd szétesett a fejem az idegtől, ittam végre egy kv-t, elszívtam egy cigit, és mondtam a sógornőmnek, hogy vigyen haza a cuccaimért, útközben ugorjunk be enni Auchanba:)))) Ha eddig nem történt velem semmi olyan, amiért azonnal kórházi ellátásra lenne szükségem, akkor az az 1 óra már igazán nem számít.........így is lett.
Hazamentünk, a lakás mint ha bomba robbant volna olyan kupi volt, de hát menni kellett vissza gyorsan...összeszedtem amire úgy gondoltam, hogy szükségem lesz, ember is gyorsan átöltözött melósruhából utcaiba, és vitt vissza a kórházba..................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése