Labor , várakozás

Na elintéztem a beutalókat a műtét előtti laborba.....meg ilyenek...
Kicsit aggódom, mert a legfontosabb eredményt nem látom a beutalón, hogy kérték volna........
Ca125- ez kellene nekem....de nem látom, hogy kérnék,...na mindegy majd kiderül....
Aztán legfeljebb majd gyorsan rohanhatok azt is megcsináltatni, ha mégse elemezik ki rendesen a vérem:))
Már csak 2 hetem van....Úr isten jövő héten elkell intéznem a röntgent, EKG-t, vérvételt...
Bárcsak ott tartanák már...Nehezen telnek a hetek....
És egyébként van egy csomó kérdésem majd a műtét utánra...majd anyu kezébe nyomom a listám, mert én úgysem emlékszem majd mit mondd a doki:)
Tegnap azt mondta ember...hogy ő is ott fog ülni az ágyam mellett.....:))
Édi, hogy azért aggódik, de azért én azt megnézem hogy fog órákat ott ücsörögni a kórházban:))))
UTÁLJA A KÓRHÁZAT, MÉG A SZAGÁT IS.......Szerintem nem bír ki egy órát sem:))))
Na mindegy, a szándék a fontos:)
De azért remélem túlélem és végre meggyógyulok vagy mi....

Megint napok óta fáj, félek, hogy ennyi idő alatt is rosszabbodik a helyzet, vagy összenőnek a dolgaim, vagy nem is tudom.Nem vagyok egyeltalán nyugodt.
Bent a cégnél azzal riogatnak a lányok, hogy nem 2 hétig leszek tp-en, hanem 6.....jesszus:)))))
Végülis legalább a nyarat nem kell bent töltenem a meleg raktárba....:))))

Remélem azért minden rendben fog menni és minden jó lesz:) Nagyon aggódom, nagyon félek.
Mindennél jobban félek attól, hogy nem lehet gyerekem, erre tessék, ki kéne cserélni deréktól lefelé.....
Nem tudnám feldolgozni, ha nem lehetne gyerekem, az tuti!!Nekem az mindennél fontosabb!!Még ha én éhen halnék is felnevelném!
Más nők sorra vetetik el a gyerekeket, hiszen láttam, annyi kisműtétes volt, hogy még vizit se volt a kórházba.....én meg majd meghalok a vágytól, hogy lehessen egy babám...Kegyetlen a sors....
Pedig szerintem annál nincs fontosabb, számomra csak úgy lenne teljes az életem, ha lenne család babával. Bármilyen is jelenleg az a pasi, akivel együtt élek, tudom, hogy ő is szeretne és ő is megváltozna ha lenne egy gyerek. Vagy ha nem is fordulna át 90 fokos fordulatba, de tudom, hogy ő is vágyik babára......máshogy bánna velem..........
Hihihihi...szegénykémnek felvázoltam majd a műtét utáni lehetőségeket :)))))))
Nem igazán van képbe, nem igazán tudja még feldolgozni a lombik lehetőségét!!
Ugye, felvetődött a Lombik lehetősége is, amit nagyjából felvázoltam neki...hááát természetesen ha nincs más megoldás:)) De szerintem majd csak akkor fogja felfogni, ha esetleg az a megoldás...
Azt mondta az egyik haverjának: "nem igazán tudja elképzelni, hogy egy duncosüvegbe jöjjön létre a gyereke"....:))))))))
Persze ezt nem így szó szerint kell érteni, csak ő nincs otthon ezekben a dolgokban:))) És hát ő is aggódik és jobban szeretné, ha természetes úton lenne gyerek...én is...
De mindegy, legyek túl ezen is, aztán remélem mindent megtesz ez a doki, hogy minnél előbb legyen gyerekem!Azt, hogy hova raknám, nem tudom, de megoldanánk..csak legyen már!!!!

vizsga-láz

Hétfő van, és én szabin vagyok...holnap vizsga!
Úr isten ma nagyon át kell nyálaznom a 60 tételt, hogy sikerüljön! Semmit se tudok :(
De tényleg, csak azokat tudom, amik alapvetően lehet tudni...a sok hülye dokumentumokat, meg pszichológiát nem tudom!!!Mi a szart kell nekem tudnom hogy a gyerekek hány féle beszédstílust használnak, meg mikor kell logopédushoz vinni, vagy éppen hogy milyen foglalkozásokat kell nekik tartani???????Egy csomó olyan dolgot kérnek számon, ami az óvónő feladata, nem az enyém....
Persze jó dolog tudni, ha lesz egyszer gyerekem, akkor hasznosíthatom a kis tudásom, de hát könyörgöm...tiszta szar az egész!
Ráadásul vinni kell egy csomó ruhát...hihi...mert nem lehet 1 ruhába takarítani, meg gyerekek között lenni, és csinosba kell felelni....Nagyon félek, nagyon izgulok...remélem sikerül :(
Bár ha olyan rendes lesz a Hédi, mint ahogy a lányoknak a modulzárón, akkor csak átrugdalnak:)))))
Alig várom már, hogy legalább ez a stressz lemenjen rólam...........Drukkoljatok!!!!

Vizsga

Hát hogy őszinte legyek, teljesen megvoltam győződve arról, hogy a kisvizsgán se megyek át.....
Reggel 7kor indultunk Mónival, iszonyatosan féltem, és ami a legrosszabb, hogy iszonyatosan görcsölt a hasam, vagyis a cisztáim rendetlenkedtek :(
Szerencsére igyekeztem az elsők között húzni a tételt, hogy tudjak még válogatni :)))
Akkora mákom volt :)
2 könnyű tételt húztam, meg egy kicsivel nehezebbet, de pont azt dolgoztam ki otthon utoljára, úgyhogy még emlékeztem rá:))))))
A Hédi alig szólt bele a mondandómba...szerintem tök ügyi voltam, nem is hagyta, hogy végigmondjam:)))
Az egyik 81, 85 és 71 százalékos lett a 3 tételem...vagyis 5-5-4.....Büszke vagyok magamra!!!
Már csak attól félek, hogy nagyvizsgán belehúzok valami nagyon izgi tételbe, amiről fogalmam sincs, amit kurva nehéz elmondani....................De bízom benne, hogy nem így lesz, remélem az is sikerül...Legalább egy 2esre :)))
Mindenesetre nagyon büszke vagyok magamra, mert 1 mukkot se tanultam igazán...csak elolvasgattam a tételeket....Persze ha valami nehezebbet húztam volna, biztos nem így sikerül....
De ezen túl vagyok....Pfúúúúú

Időpont

Ma telefonáltam az orvosnak, hogy lefixáljuk a műtéti időpontot.
Megvan, június.17-én műtenek :(
Előtte héten elkell intéznem a labort és mindenféle vizsgálatot, különben nem műtenek meg.....
Csak ne félnék ennyire és végre túl lennék mindenen....
Nem lehet szavakba önteni az érzéseimet, félelmeimet....Nem mondanám, hogy nyugodt vagyok!
Szeretnék már mindenen túl lenni, szeretnék gyereket, saját családot.....Félek, hogy nem lesz ez olyan egyszerű.
De remélem hamar megoldódnak az egészségügyi problémáim és sikerül minden....
Csak ne álmodnék minden félét ezzel kapcsolatban, csak ne félnék annyira a műtét végeredményétől....
De az tartja bennem a lelket, hogy mindenki támogat és mellettem van, mellettem áll.....................

Várakozás

Mindennek fejébe, mikor hazajöttem a dokitól, olyan beteg voltam,...........INFLUENZA
5 éve nem voltam ilyen beteg, másnap elmentem a körzetihez...alig vártam hogy hazaérjek, egész nap ki sem bírtam kellni az ágyból és egész nap csak aludtam:((((.                                                                                                az összes pénzem gyógyszerre költöttem:((
Másnap anyu látogatott meg, hozott nekem kaját.Jó érzés volt, hiszen egyedül vagyok itthon, még a boltba sem tudtam lemenni...ember meg szegény dolgozik messze.
Aztán végülis jó is egyedül, kicsit, mikor már jobban lettem nekiálltam a tanulásnak éppen nem mondható, tételek olvasgatásának........
.
Hétvégén meg iszonyatosan féltem itthon egyedül, mert szar az idő, mindenhol beázunk:((((
Istenem, engem a jóisten se szeret.Mi jöhet még ezek után??????? A végén nem lesz hol laknunk???

Na, de hétfőn megyek vissza a dokihoz(körzeti) és megint kezdődik a mókuskerék...meló ezerrel!!!!!!
Bár még nem tudom meddig, és tovább aggódhatok a műtét és vizsga miatt.
Annyira szeretném, ha már túl lennék mindenen...........ELEGEM VAN!!!!

Magándokinál.

Amíg nem jött el az magándoki időpontja, csak úgy voltam és tele voltam, vagyok aggodalommal.
Ember elvállalt egy melót jó messze innen, hogy majd a műtétet ki tudjuk fizetni, egy hétfői napon reggel indultak. Nekem keddre volt időpontom a magándokihoz........
Szerencsére anyu pont hazajött Németországból addigra.Eltudott velem jönni. és még csavarogtunk is kicsit.Jó érzés volt, hogy valaki jön velem, ha már itthon egyedül vagyok és ember nem tud mellettem lenni.Féltem mit mondd a doki.

Kedd, indulás a dokihoz!
Gyors fürdés, irány Pest.Volt ugyan időpontom, de csúszásba volt a doki, ezért majd egy órát vártunk....
Végre bekerültem, iszonyatosan feszült voltam, tele félelemmel és aggódással................nem hiába.
Jó egy órát bent voltam a dokinál, bár annyi pénzért el is vártam hogy rendesen megvizsgáljon, amit meg is tett........
A sírás kerülgetett, csak a rossz hírek.
Az UH-n nem csak egy ilyen ciszta volt látható...3 nagy méretű endometriotikus, domain és tályogos cisztám van.Olyan nagyok, hogy a méhemet teljesen bal oldalra nyomták, és még egy kis miómám is van!Oh és hogy nehogy már jól érezzem magam szerinte méh sövényem is van.
Na, teljes magambazuhanás.Padlót fogtam.
Ugyan próbálta elmagyarázni mik az esélyeim, sajnos amíg nem nyit fel, nem tud semmi konkrétumot mondani.(NE MÁR GONDOLTAM!)
Aggódhatok a műtétig.De hogy ebből semmi jó nem sül ki azt tutira vettem és meg is erősített ebben sajnos.És ha a műtét meglesz, a kontroll UH-n ha még mindig úgy látszik hogy méhsövényem van, még egy apró műtéttel azt is helyre kell hozni:((((
Természetesen mondtam neki a kórházi időpontomat.Oh arany szivemnek megfelelne a 3.-a, csak épp külföldön fog nyaralni......Szar egyeseknek.
Úgyhogy megakart műteni május 20.-án,......de én vizsgázom:((( ezért eltoltuk június 17.-re........
Tiszta aggodalom és félelem van bennem.De még jó, hogy elmentem ehhez a dokihoz és rendesen megvizsgált.
De mindenesetre mindenkinek ajánlom, hogy ne hagyatkozzon 1 orvosi véleményre, lehetőleg keressen fel több, vagy arra a betegségre specializálódott orvost.

Itthon kórház után

Mondanom sem kell, hogy miután kijöttem a kórházból mindent átnéztem a neten, hogy mi a bajom.
Nem dobódtam fel attól amiket olvastam!

http://www.nemesekteherbe.hu/cikk_10:Endometriosis

Ugyebár ember és családom is aggódtak értem, kishúgom is utánajárt ezeknek a dolgoknak.Ráadásul az ő barátnőjének is ilyen problémája volt.Úgyhogy egyeltalán nem éreztem nyugodtnak magam.....
Nővérkém szomszédjának is ez a fajta betegsége volt, van....nem kaptam kellemes visszajelzéseket, bíztató szavakat ezzel kapcsolatban.

Emberrel megbeszéltük, hogy inkább fizetünk a műtétért, nehogy elcsesszenek valamit a kórházba.
Elkezdtem specialistákat keresni Laporoszkópiás műtéthez a neten.Természetesen a nővérke által ajánlott dokit is megnéztem a világhálón mit tud!!:)))

Aztán megjött a menzeszem.Jesszus, hát ilyet még nem éreztem!Iszonyatos fájdalmaim voltak és nem is olyan volt a ciklusom mint szokott, semmilyen értelemben!
Felhívtam a nővérke álltal ajánlott doki magánrendelőjét, hogy időpontot adjon.Kaptam is, jóval későbbre.....de legyen!

Közben persze ment minden a megszokott módján, dolgoztam, takarítottam, éltük a kis életünket és "keményen" készülök a vizsgáimra. Ugyanis egy óvodai dajka tanfolyamra járok. Május 22.-én vizsgázom, és júniusban lesz az OKJ-s vizsga.Iszonyatosan sokat kéne tanulnom, de nem tudok semmit:(((

A kórházat azért felhívtam műtéti időpontot kérve, ha esetleg túl sokat kérnek a dokik akkor legyen aminek lennie kell, az ügyeletes keze alá fekszem!!! 4 azaz 4szer hívtam őket, persze nem ugyanazon a napon, hogy mi van...senki nem tud még semmit!!!!!!Aztán végülis megszülték az időpontot, június 3.
Váó, ez pont jó nekem!.................

Kórház./ 3.rész

....Este már gyógyszeressen kaptam az antibiotikumot.Megdobtak egy egész dobozzal...:)))))
Kivetettem a nővérkével a kanűrt, mert már a második nap iszonyatosan fájt, alig bírtam mozgatni a kezem, de sajnos ott adták a gyógyszert addig nem lehetett kivetetni....De végre megszabadultam tőle...
Esténként szerencsére tudtam nézni tv-t, bár az egész osztályon nem volt, csak a szobatársnőm dvd- lejátszóján be lehetett hozni, így nem maradtam le a sorozataimról...:))))))

Eljött a várvavárt reggel:)))
Szokásos hajnali ébresztő, kv, cigi, vizitre várás.......
A viziten azt mondta a doktornő, hogy azt hitte én már nem is leszek ott...örültem, mondtam hogy :én is azt hittem!
Aztán még biztonság kedvéért leküldtek egy UH-ra.
Gyorsan megfürödtem előtte, és vártam, hogy lemehessek az UH-ra.....nem kellett volna annyira örülnöm....
Na megvolt az ultrahang, a dokin láttam, hogy tiszta ideg, aggódó...kérdeztem tőle mit lát, mondja el mi mit jelent...azt mondta mindjárt elmondja...majd a vizsgálat végén felzavart az osztályra!!!!!!!!
Közölték, hogy NEM mehetek haza......olyan érzésem támadt, olyan lelkiállapotban voltam, hogy egyszerűen meg sem kérdeztem miért, sírva fakadtam és bementem a szobába....ez kb. 9 körül volt...Telefonáltam mindenkinek, de nem tudtam megmondani miért nem engednek haza, csak sírtam!

Na, nehogy azt gondolja bárki is, hogy nem akartam utána járni mi a bajom, miért nem engednek haza!!Csakhogy egy elvetemült árva orvost se lehetett megtalálni egész nap!!!!!
Na azt délután végre sikerült elkapnom a dokinőt!Ahhoz képest, hogy sok szakszavat nem értettem, azzal azért okosabb lettem, hogy fogalmuk sincs milyen jellegű a cisztám, azonnal operálandó vagy sem.Megijedtem, megmondom őszintén, de megnyugodtam, hogy miért is tartanak még bent.
Egy nővérkétől kértem tanácsot, kit ajánl ehhez a fajta műtéthez.Kaptam is egy nevet.(majd később bővebben írok erről)
A nap többi részében a tételeimmel foglalkoztam, dvd-t néztünk szobatársammal....elvoltunk és vártam hogy este bejöjjön ember, aki bár nem mutatta éreztem és a hangján, szavaiból hallottam, hogy nagyon aggódik.

Péntek.Reggeli ébresztő, kv, cigi, vizit.Hazamehetek.
Összecsomagoltam és vártam hogy meglegyen a zárójelentésem és jöjjön ember értem.Bár megvolt délutánra a záróm, még nem volt kitűzve műtéti időpont, ami nélkül nem is engedhettek volna el...
Aztán a főorvosasszony mondta, hogy telefonáljak időpont miatt, majd hazaengedtek.
Természetesen a zárón az volt, hogy jó tanácsokkal elláttak...de fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálhatok és mit nem...............Hazaértem, végre!.....................

Kórház./ 2.rész

...........hát, mit mondjak, senki ne kerüljön kórházba!!Az itteni egészségügy szégyen és gyalázat!
Kb. este 4-5 körül értünk be a kórházba. Felvettek, aztán aláírattak velem papírokat, majd beraktak egy szobába. 6 ágy volt és 5 már elvolt foglalva. Hát megkell mondanom nem voltam feldobódva.
Aztán ember hazament, én meg elkezdtem elfoglalni magam............

Estefelé jött egy nővérke, mikor már csak 3an voltunk a kórterembe, a többi illető kisműtétes volt.
Berakta a kanűrt, adott egy adag antibiotikumot, majd egy szuri fájdalomcsillapítót a seggembe. Orvost aznap már nem láttam.
Elkeztünk beszélgetni a lányokkal, akikkel bent feküdtem. Kedves lányok voltak, szomorú esettel :(

Másnap reggel ( hétfő) hajnali fél 6 kor jött a nővérke vért venni, pisi.....beadni az antibiotikumot.Már nem is tudtam visszaaludni....felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és elhúztam kv-ni, cigizni.......
Utána pedig folytattam az elfoglaltságom (a tételeim kidolgozásán ügyködtem, legalább senki nem zavart és legalább volt rá időm,erről majd később), közben vártuk a vizitet és a reggelit.

Mondanom sem kell, igazából nekem semmit se mondtak vizitkor, közölték, hogy meg kell várni a véreredményem aztán talán okosabbak lesznek....A reggeli mondanom sem kell, iszonyatosan kevés volt.......:)))))) Ebédet meg meg se lehettet enni.....kezdtem dühös lenni:))))
Délután még mindig nem volt meg a legfontosabb eredményem.............este sem............és természetesen senki nem mondott semmit.

Másnap reggel (kedd) is hajnalban volt az ébresztő, ...minden nap fél 6 és 6 között.......szokásos rituáléként, mosakodás, kv, cigi az udvaron......folytattam a tételeim kidolgozását.......
Vizit: közölték velem, hogy elkeveredett a vérem, újra  lecsapolnak és hogy estétől átállnak a gyógyszeres antibiotikumra.....ezen kívül semmi extrát nem mondtak, csak még fél füllel hallottam annyit..hastükrözésre időpont....
Könyörgöm, mért nem mondanak semmit???Miért nem tájékoztatnak az állapotomról....
Levedték gyorsan a vérem......erre jön a nagyvizit, közölték, hogy hát a vizeletemből nézzenek egy HCG-t, hogy nem-e vagyok méhen kívüli terhes és akkor nem kell a véreredményre várni!!!!!!
HÉÉÉÉ EMBER! EZ EDDIG NEM JUTOTT ESZÉBE SENKINEK?????
A poén, nem volt terhességi tesztjük a nőgyógyászati osztályon!!!...néztem hülyén...eszméletlen....
Végülis nagynehezen közölték velem, hogy nem vagyok méhen kívüli terhes....elvileg csütörtökön hazamehetek....Juppppííííííí.....gondoltam én.
Egyébként már nem voltak panaszaim, kicsit néha görcsöltem, de mivel félidőben voltam a menzeszemmel, gondoltam az normális.Néha kértem fájdalomcsillapítót......................
Teljesen nyugodt voltam annak ellenére, hogy fingom sem volt róla mi az a hastükrözés, mikor csinálják stb.
Aztán délután kiderítettem telefonon hugomtól, hogy mi is az....megijedtem.Műtét.
Azért jó, hogy nem a kórházban az orvosok tájékoztatják az embert, nem?...................aznap este vártam végre másnap legyen és mehessek haza........közben mindenki aggódott értem otthon, ami nagyon jól esett.....................

Kórház./ 1.rész

5 éve élünk együtt Krisztiánnal. Ugyan vannak anyagi gondjaink, mint mindenki másnak, de mégis szeretnénk egy "saját" kis családot, egy babát. Sokáig nem terveztük, és mégis fél éves kapcsolat után, pozitív lett a terhesség tesztem....aztán egyszer csak a 40.-ik napra megjött......
Akkor még nem tudtam miért, és kicsit el is voltam keseredve, de fél éve voltunk együtt, valóban korainak tűnt a dolog.Aztán teltek múltak az évek...semmi, hiába próbálkoztunk.

Ma már tudom miért, és igazán el vagyok keseredve, igazán aggódom és igazán félek!

Egyik este együttlét után elkezdtem görcsölni, aminek igazából nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert amúgy is úgy éreztem, mintha medencegyulladásom lenne. Aztán egész éjjel alig bírtam megfordulni, vagy akár csak a mozgás is nagyon fájt.Úgy éreztem kiesik a méhem a helyéről.

Másnap reggel, ez egy vasárnapi nap volt, a szokásos kis dolgaimmal kezdtem a napot.....:
- beindítottam a mosógépet
- elkezdtem rendet rakni, takarítani...

De csak nem múlt a fájdalom, görcs. A sógornőm vitt be az ügyeletre, addig a páromék itthon tevékenykedtek.Senki se gondolta hogy bármi komolyabb lehet.

Na az ügyeletről annyit, hogy egy kalap fost nem ér...Megvizsgált a doktornő, mikor megnyomta a hasam sírva fakadtam, úgy gondolta vakbelem van.....bár megmondom őszintén nem ott fájt, ahol a vakbélnek kell fájnia.....
Na mindegy, beküldött Pestre a kórházba a sebészetre....Csak 4,5 órát voltunk ott...Vettek vért, elküldtek UH-ra, röntgenre és nőgyógyászhoz......Semmit nem találtak, a nőgyógyász talált egy cisztát, ami nem szívódik fel, de ő azt mondta kapok antibiotikumot, és nem tartja fontosnak, hogy befeküdjek...Meg is nyugodtam, mentünk vissza a leleteimmel a sebészetre.

(hozzáteszem, már jó dél lehetett, aznap még nem ittam, nem ettem és iszonyatosan ittam volna egy kv-t)

A sebészeten mindenki kivolt kellve magából, hogy miért nem fogadtam el a kórházi ellátást, miért nem fekszem be, mert ők is ezt fogják tanácsolni!!! A poén, hogy előtte nap estétől aznap délig igazából csak a fájdalom volt jel, nem történt velem semmi, de nem akartak a cuccaimért hazaengedni:))) Azt mondta a sebész, hogy adnak hálóinget, meg még senki nem halt éhen a kórházba....Nagy nehezen elfogadtam a kórházi ellátást.....
Na-na...mondanom sem kell, hogy majd szétesett a fejem az idegtől, ittam végre egy kv-t, elszívtam egy cigit, és mondtam a sógornőmnek, hogy vigyen haza a cuccaimért, útközben ugorjunk be enni Auchanba:)))) Ha eddig nem történt velem semmi olyan, amiért azonnal kórházi ellátásra lenne szükségem, akkor az az 1 óra már igazán nem számít.........így is lett.
Hazamentünk, a lakás mint ha bomba robbant volna olyan kupi volt, de hát menni kellett vissza gyorsan...összeszedtem amire úgy gondoltam, hogy szükségem lesz, ember is gyorsan átöltözött melósruhából utcaiba, és vitt vissza a kórházba..................................................